Ezekiel 3

Gyorsabbak valának a mi üldözőink az égnek saskeselyűinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk. ^a1Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az ő vermeikben, a kiről azt mondottuk: az ő árnyékában élünk a pogányok között. ^b 2Örülj és vígadozz, Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, mert még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel. ^c 3Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged száműzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya fölfedi a te bűneidet. ^d 4

Az elnyomott nép imája kegyelemért és segítségért

5Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! 6A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. ^e 7Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. ^f 8Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk. ^g 9Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. ^h 10Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. 11Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. ⁱ 12Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. ^j 13Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. 14Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. 15Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. ^k 16A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. ^l 17Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. ^m 18A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni. ⁿ 19Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. 20Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! 21Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; 22A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! 23Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! ^o 24Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre? ^p 25Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. ^q 26Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

Ezékiel próféta könyve

27